A kádár szakma szépsége

[vc_separator]

A Csomagolási Múzeum adatai szerint a csomagolás fejlődési kronológiája i.e 500- ban említi a fából készült hordót Galliában. Bor tárolására és szállítására használták azokon a területeken, amiket elfoglaltak a rómaiak, a jelenlegi Észak- Olaszországban, Franciaországban és Belgiumban.
Idősebb Plinius római tudós és történész Piemont lakosoknak tulajdonítja a hordó találmányát.

A XI. században az északi országokban megjelentek a fából készült hordók és lefektették az új szakma alapjait, a kádárokét (hordó készítők). Hamarosan egy mindenki által tisztelt és elismert szakma lett. Szinte minden falunak volt saját, megbecsült kádára. Napjainkban az egyik legritkább kézműves szakma!

Szomorú, hogy nincs kinek átadni a szakma csínját-bínját. A szakiskolákban sem szerepel, bár legjobban a mesterektől sajátítható el.

Minden hordó vagy kád több szempontból is különleges, hiszen nehéz kézi munkával készülnek- ezért népművészetnek minősíthetjük!
Az Üveg és Beton elmúlt századában minden módon háttérbe szorították a fából készült termékeket a mindennapi életben, lecserélve azokat műanyagra. Pedig nagy szükség van napjainkban is a kádárok tudására, hiszen a legfinomabb borok és konyakok fából készült hordókban érlelődnek!
Ennek ellenére mégis sokan a műanyag hordót részesítik előnyben a bor tárolására, főleg akkor, ha eladásra szánják. Pedig sem hosszabb idejű tárolásra, sem érlelésre nem alkalmas. Ráadásul, ha kilyukad vagy ereszt, nem lehet megjavítani, ellentétben a fahordókkal.