TÖRTÉNET
BEREGSZÁSZ SZŐLÉSZETE ÉS BORÁSZATA
Beregszász és vidéke évszázadokon át híres volt szőlészetéről, borászatáról. Az első szőlővesszőket vidékünkre valószínűleg a II. Géza által a XII. század közepén ide telepített szászok hozták be. Az első utalást arra, hogy a XIII. század közepén itt már szőlőt termesztettek, IV. Béla 1247-ben kelt kiváltságlevelében találjuk, aki kötelezte a beregszászi polgárokat, hogy a szőlő és bor tizedét a papnak adják és a vámszedőket ebéddel és vacsorával vendégeljék meg. Nagy Lajos 1342-ben kiadott levele pedig arra kötelezte a beregszászi szőlőbirtokosokat, hogy a munkácsi várnak minden évben tíz ötvenköbös hordó bort szállítsanak.
A XIV. században már Beregsom, Nagymuzsaly, Bene és Beregvégardó környékére is kiterjedt a szőlőtermesztés. II. Lajos 1518-ban arra kötelezte a beregszászi elöljáróságot, ne engedje, hogy Munkácson és Mezőváriban a szerzetesek bormérettetés alkalmával boraikat titokban vagy nyilvánosan kimérjék.
Bethlen Gábor fejedelem, aki Beregszászban udvarházat tartott fenn, 1625-ben 12 évre felmentette az új szőlők tulajdonosait a bortized fizetése alól, és ezzel nagy mértékben járult hozzá a szőlészet és borászat fejlődéséhez vidékünkön. 1630. január 15-én a fejedelem italmérési joggal ruházta fel Beregszászt, és egyúttal megtiltotta, hogy más tájakról bort hozzanak be erre a vidékre.
Thököly Imre 1684. július 10-én kiadott utasításával elkötelezte a szőlőbirtokosokat, hogy ültetvényeiket példás rendben tartsák, érett trágyával rendszeresen feljavítsák, a mustot és a bort megfelelően kezeljék. Azokat, akik szőlőjüket elhanyagolták, szigorúan megbüntették, ültetvényeiket akár el is kobozhatták.
A Rákóczi-szabadságharc leverése után a beregszászi szőlők nagy része a Schönborn-család birtokába jutott. Uradalmuk 1765-ben 187, három évvel később már 446 hordó bort termelt, szőlőiben 220 bor- és csemegeszőlő fajtát honosított meg.
Különösen nagy érdemeket szerzett a szőlészet és borászat fejlesztésében vidékünkön gróf Schönborn-Bucheim Ervin, akinek borai az 1880. szeptember 16-20-án Kassán megrendezett I. Felvidéki Borkiállításon 3 arany, 10 ezüstérmet és 8 dicsérő oklevelet nyertek.
RÉGI BEREGSZÁSZI KÁDÁROK
LŐRINC LAJOS, ID. BAKÓ BÉLA, IFJ. BAKÓ BÉLA, KRIMSZKI GÉZA, TÓTH JÓZSEF, TÓTH FERENC, ID. GARAY ISTVÁN, IFJ.GARAY ISTVÁN, GARAY FERENC, BUNDZSÁK BÉLA, SZABÓ ISTVÁN, SZABÓ SÁNDOR, BIRTA BÉLA, ID. SZOKOLOVSZKI ZOLTÁN, IFJ. SZOKOLOVSZKI ZOLTÁN, ID. LŐRINC FERENC, IFJ. LŐRINC FERENC, SÍRÓ BERTALAN, HUSZTI JÓZSEF, KAMENECKI KÁLMÁN, SKÁZÁN JÁNOS, SKÁZÁN BÉLA, GRANILLA KÁROLY, VARGA KÁROLY, KUPIN JÓZSEF, KUPIN LAJOS, KOK TAMÁS, HENKEL ANDRÁS, HENKEL FERENC, IVÁN BÉLA, ORBÁN IMRE, FODOR LÁSZLÓ, HEÉ SÁNDOR, HÁDA BÉLA, VLASZTAMÉRI SÁNDOR, SZKRIBA VIKTOR, ID. VALÁLIK BÉLA, IFJ. VALÁLIK BÉLA, KORLÁT JÓZSEF, FEKETE BÉLA, PAVLISKÓ JÓZSEF, ILNICKIJ GÁBOR, BALOGH JÓZSEF, JÓSZIP TÓDOR.
TÖRTÉNET
A BEREGSZÁSZI KÁDÁROK SZEREPE
A bortermelés fejlődésével párhuzamosan Beregszászon kialakult a kádárság évszázados hagyománya is. A kiváló minőségű borok megfelelő tárolásához és szállításához fa hordókra volt szükség – ezek elkészítése a helyi kádárok szaktudását dicséri.
A 19–20. század fordulóján Beregszászon és környékén még több tucat hivatásos kádár dolgozott a városban – mesterek, akik generációkon át adták tovább a hordókészítés tudományát. Ők biztosították, hogy a beregszászi, benei és muzsalyi borok nemcsak ízükben, hanem tárolásukban és eltarthatóságukban is kiváló minőséget képviseljenek.
- „…a 20-as-40-es években vidékünk magas színvonalú, fejlett szőlészettel, gyümölcskertészettel büszkélkedhetett…”
- „…a beregszászi, benei, muzsalyi borok … országos hírnévre tettek szert”.
