Verbőcön, a Beregszászi járásban élő mesterember 1944. október 3-án született Salánkon. Életének története szorosan összefonódik a kádármesterséggel és a helyi közösség életével. Pályafutását 14 éves korában kezdte, amikor kádárként munkát vállalt a salánki hordógyárban. A mesterséget 18 éven át gyakorolta, jelentős tapasztalatot szerezve a hagyományos hordókészítésben.
Fiatal éveiben a sport is fontos szerepet játszott életében: tagja volt a Salánki ifjúsági focicsapatnak, amely kiemelkedő eredményeivel ismertté vált a térségben, és Kárpátalja számos településére eljutottak mérkőzéseik során.
1959 és 1964 között a hordógyárban dolgozott, majd katonai szolgálatra vonult, ahol Lettországban rádiósként teljesített szolgálatot. Hat hónapos képzést követően három évig szolgált a hadseregben.
Leszerelését követően megnősült: Szabó Katalin, verbőci születésű hölgy lett a felesége. 1969-ben megszületett kislányuk, Jana Ildikó, ezt követően ismét a hordógyárban dolgozott egészen 1976-ig. Munkába naponta mopeddel járt át Salánkra.
1976-ban új fejezet kezdődött életében: a verbőci Kolhoz építőbrigádjához csatlakozott, ahol közel 20 évet dolgozott nyugdíjba vonulásáig. 1977-ben született meg fiúk, Jana István. Munkahelyi feladatai mellett mindig folytatta a hordókészítést, és nyugdíjba vonulása után sem hagyott fel a mesterséggel.
Életútja jól példázza azt a kitartást, szorgalmat és mesterségbeli tudást. Az ő története is egy korszak lenyomata, amely megőrizte a helyi hordókészítés hagyományait és a mesterség iránti elhivatottságot.
Szívből kívánunk neki jó egészséget, sok örömöt és még sok aktív kádármesteri évet, hogy a hordókészítés hagyománya tovább élhessen kezei munkája által, tovább gazdagítva közösségünket.
Még nincs hozzászólás