Nem vagyok ahhoz szokva, hogy engem fotóznak, főleg nem munka közben. Egész életemben a fát néztem, nem a kamerát. László profi fotós, a munkája szép és pontos, de amit igazán értékelek benne: azt is látja, ami nem látszik. Nem csak azt fotózta le, amit csinálok – hanem azt is, amit érzek, amikor csinálom. A fa illatát, a kéz mozdulatát, az idő nyomát a szerszámokon. A legmeghatóbb az egészben az volt, hogy mindezt önzetlenül tette. Nem kért érte semmit.
Ezúton is őszinte köszönetet mondok Fülöp Lászlónak, amiért időt szánt rám, és amiért a képeivel segít megőrizni a kádármesterség emlékét – nemcsak nekem, hanem azoknak is, akik utánunk jönnek.
Garai Sándor, kádármester, Beregszász
Még nincs hozzászólás